2005. január 19., szerda

tudom, hogy ez itt legtöbbször szórakoztató műfaj, de őt nagyon sajnálom. Elhunyt Kulcsár Anita Különben furcsán érzem magam emiatt, mert mitől hoz nekem a tv barátokat a lakásba... Sőt, ha tovább gondolom, akkor meg egyes dolgoktól elidegenít, másokhoz meg közel hoz, azzal, hogy szórakozok vele. Innentől persze hogy jövök én ahhoz, hogy kikuncogjak valakit, amiért a sorozatban meghal a kedvence. Mivel élőben sosem fog vele szórakozni, így tulajdonképpen tényleg meghal az illető. És az egyébként racionális agyamból mindezen gondolatok sem tudják kimosni a szomorúságot. Nem a fiatalon, a tragikusan és a kiválló jelzők miatt, mert én tényleg úgy éreztem, mintha ismerném. Hülye egy érzés, de az nem számít... Sajnálom...
jos írta 15:34-kor

mostanában egyrészt nem nagyon van időm se meg kedvem se írni. DE tegnap akartam, erre nem működik a mindenség. Ma írtam sokat, erre egyszer csak eltűnik minden, mert csak. Hát hogy lesz ebből mese? Majd segít rajtad a mesét reejtő, éégbűl pottyant ejtőőöernyöe.....
jos írta 10:30-kor

2005. január 10., hétfő

Arra kellett rájönnöm, hogy a földön igencsak elszaporodtak az ufók. "Vannak ezek, de nem nagyon tudja senki. Nekem is csak mostanában nyílt ki a szemem". Szóval olvasom az előbb belinkeltet és figyelem én is. És arra jöttem rá, hogy Elvis is űrturista volt. Nem azért mert szkafanderben járkált. Az csak megtévesztés volt. Nem is a pajesznak álcázott (blútúsz) adóvevő árulkodik. Megfigyeltétek már, hogy minden koncertjére törülközővel a nyakában ment.....
jos írta 16:13-kor

Nem és nem és azért sem vagyok képes megérteni, hogy hogyan lehet a mai világban köz-szolgáltatást nyújtani heti kétszer, 11-től 2-ig. Hihetetlen, hogy egy orvoshoz se lehet eljutni anélkül, hogy szabit vennék ki. Merugye előtte már nem lehet bemenni, aztán jó szokás szerint bejelentkezés ellenére minimum egy órát várat, aztán vizsgál, kezel.... Jelen esetben mondjuk talán túlzásba is viszem az idegeskedést, mert saját diagnózisom szerint eltört az ujjam és összefort rosszul. Ha meg azt most újra eltörik akkor biztos nem akarok majd sehova menni.
Amúgyis eleget vagyok mostanában kórházban. Nem mondom, hogy szerencsére, de csak látogatóban. Hát az is elég megterhelő és ijesztő...
jos írta 16:04-kor

2005. január 6., csütörtök

Na, itt az új év, de hogy ez nekem milyen macerásan indul...
jos írta 10:22-kor

2004. december 31., péntek

Azért az elég komoly érzés, hogy mikor tegnap behatoltunk a szórakozóhelyre, az ott megjelent (úri) közönség felét ismertem vagy ismerni véltem. Gyakorlatilag a dolog úgy nézett ki, hogy volt 2 fellépő zenekar, a közönséget meg az ő ismerőseik alkották. Ez egyébként alap kertipartinak jó, 1200-ért viszont kicsit furcsa volt a házibuli hangulat. Megaztán az is furcsa volt, hogy az emberek többsége volt kolléga, akikkel már vagy 2 éve nem találkoztam. És ilyenkor persze jönnek az "ésveledmivan" kérdések. millenne, semmi. Detényleg.
Persze mi jót szórakoztunk ahogy felderítettük a közönséget. "te ki az a csaj?, tudod, az Ádám kettővel ezelőtti barátja. És ő. Nem tudom, olyan Kati feje van. Ja emlékszem, ő rugatott ki..." egymillió fényév. Csak kicst hajlítottuk a teret. Mert hajlítani, na azt nagyon tudunk.
Na bezzeg a reggeli kelés már nem volt olyan mókás....
jos írta 12:50-kor

2004. december 30., csütörtök

Nem is tudom hogy képzelik néhányan, hogy a petárdázást meg lehet állítani. Ahol 5Ft egy robbantás, ott mindig is lesz, kutya, macska, ember nem számít... Innentől már csak drukkolni lehet, hogy szép lassan mindenki elhasználja a készleteit.
Én meg ha végre kijutok ebből a nyavajás irodából, hát előre tolom a szilvesztert, és csapunk ma egy nagy murit, mert ugye mindig az a jó ami spontán. Illetve remélem ha csak fél napra előre tervezünk akkor spontán még.
Mindenesetre a saláták és tekercsek fogyasztását már megkezdtük, a holnap meg nagyban fog alakulni kedves külföldi partnereinktől, akikről csak annyit, hogy az egyik már ott elakadt, hogy egy levél egyik sorában leírták a nevemet, a következőben meg már csak a keresztnevet. Na ez vonatkozott rá. Innentől komoly nyomozásba kezdett, hogy ki is lehetek... Még jó, hogy nekem is kellett beszélni vele...
jos írta 17:30-kor

Vannak olyan dolgok amitől a lányok egyszerűen megszépülnek. Például az első tavaszi napsütés, egy vidám hír vagy egy kiadós berugás. Erre a listára most újabb jelenség lépett fel. A fene se hitte volna, hogy az a mondat, hogy 'gyűrűt szeretnék nézni', olyan angyali mosolyt csal az eladó(sorbanlévő)-lányok arcára , hogy az ember majdnem meggondolja magát. Bizony, kemény dolgok ezek...
De már régóta tudjuk, hogy a Gyűrű hordozójának nincs könnyű dolga....

jos írta 13:35-kor

2004. december 28., kedd

Hát túlléptünk az ünnepeken is, ami végülis nem volt több mint egy hosszú hétvége, mégis mindenki úgy kezelte, mintha hónapokig nem kéne semmit csinálni, csak feküdni és száraz beiglit enni. Aztán elrohant az egész, és én nem bírom összeszedni magamat. Minden reggel harcolnom kell a természet erői ellen, amik a szememet lecsukásra kényszerítik. Ez a folytonos harc az elme és a szabad akarat diadala a hiszti felett.
A karácsony persze követte a szokásos menetrendet, eltekintve attól, hogy sehol nem voltam hajlandó pukkadásig enni magam, és hogy olyan igazán jó beiglival most sehol nem találkoztam. Kezdem gyanítani, hogy ez is olyan mint a mikulás, hogy hát elő lehet állítani, de az igazi az nem biztos...
Kissé távolabbi rokonság egyébként elhatározta hogy alkoholistát farag belőlem. Kaptam is rögtön 5 üveg bort, pedig eddig is sorakoztak már egy páran. Nem mintha nem fogyna, csak nem olyan ütemben ahogy kapom. Lehet, hogy rá kéne szoknom, hogy minden napot egy jó italozással fejezek be, bár ennek kétségtelenül számos hátránya van. Például, hogy akkor vissza kell vinnni az üres üvegeket.

Egyébként a halálos fáradtságomban a nagy szám az, hogy nem is eröltettem meg magam. Volt némi szerelgetés, takarítás, faállítás, de az idő nagyrészét a rokonokra bólogatás és a fényképezőkbe mosolygás tette ki. Nem mintha ez nem lenne időnként nagyon megterhelő, főleg, hogy a legnehezebb részét hagytam utoljára. Jövőre jobban szervezek... Voltak ugyan mindenféle tervek, hogy halakat kell gyilkolnom, de azok a nálunk lévő hagyomány alapján öngyilkosok lettek. Régebben ezt hypóval, habfürdővel, partravetéssel követték el,  most meg láthatóan csak vízbe fulladtak. Meg is eskettük a halárúst, hogy ebbe mi nem fogunk belehalni. És eddig még jól megy....

jos írta 8:47-kor

2004. december 23., csütörtök

A munkahelyeknek számtalan előnyük és hátrányuk szokott lenni. Ilyen tájban sok helyen játszák, hogy a különböző zenés üdvözlőlapokat 5 percenként magkapják a kollégák és valamelyik sarokból folyik a karácsonyi midi... Nálunk legalább az ugráló főnök U2-t és Lenny-t ordíttat. Ugrálás közben meg azt is kiabálja, hogy "megcsináltuk, megcsináltuk"
Jó neki, nekünk spec még tart az év. És persze karácsonykor úgyse pihenünk. Én mondjuk már most jó úton haladok a beigli mérgezéshez. Még nem zavar az elfogyasztott mennyiség, de az előttem álló mennyiséget még megpróbálom elosztogatni mielőtt baj lesz. A másik lehetőségem az lett volna, hogy kidobjuk. Hát nem. Inkább egyszerre megamba tömöm az egészet... Már nincs messze ez a perc se....
jos írta 14:49-kor

2004. december 22., szerda

Jó érzés irányítani a világegyetem erőit. Mikor felébredtem nagyon akartam ezt a hatalmat. Erősen csukva tartottam a szemem (nem volt nehéz) és azt kívántam, hogy legyen még hajnal és ne kelljen felkelni. Aztán ránéztem az órára és lehetett visszafeküdni, volt még időm bőven. Másodszorra is felkeltem, koncentráltam és akaratommal kényszerítettem az időt, hogy ne kelljen még felkelnem. Harmadszorra megunta a természet a packázást és mindössze egyetlen percet engedélyezett mialőtt beindul az ébresztő.
Kicsit megharagudtam rá, most miért nem lehet legalább egyszer rendesen megállítani az időt...
jos írta 9:39-kor

2004. december 20., hétfő

"a mieink teljesítménye miatt még sokáig szégyenkezünk majd. Tönkretették a nimbuszukat, eljátszották az évek alatt, kemény munkával kivívott s kiérdemelt szeretetet..."
Mindezt a szépet egyik remek bulvárlapunknak sikerült leadnia a kézilabda elődöntős csúnya vereség kapcsán. Ok, hogy a botrányszag pénzt hoz, de azért aki ilyeneket ír, azt én tuti nem alkalmaznám. Nyilván azért mer ilyeneket írni, mert ő sosem rontott el még semmit (ergo szent vagy maga az isten). Azt azonban biztosan tudom, hogy ilyen embernek nincsenek barátai, aki számára a szeretet és a tisztelet olyan dologok, amit egy ballépéssel el lehet veszteni.
Amúgy is tudni kell veszteni, nem rögtön kiabálni meg mutogatni. Tessen jobban csinálni a saját szakmáját.
Abból a gödörből felállni és megnyerni a bronzot igenis szép teljesítmény.

A másik kedvencem a kommentátor beszólása volt, hogy "sok fiatal, tehetséges nő, akik közül néhányan még csinosak is". Na ő perdig biztos sose volt nagy csajozó. A lányok igenis szépek, de ha nem, akkor se kell ezt hangoztatni.

Már csak azt nem értem, hogy miért van az, hogy ha nem látok egy meccset, ott tuti győzünk, ha nézem kikapunk. Tendencia. Kicsit negatív a kisugárzásom.

jos írta 10:47-kor

2004. december 17., péntek

Én kis naív, azt hittem a tegnapi napról, hogy rossz volt. Olyan apróságok miatt, hogy eltrobitáltam az összes saját és kölcsön zsepkendőt, hogy majd leájultam a székről már a fáradtságtól, hogy elfelejtettem a telefonomat feltölteni, hogy még a teámat is elsóztam...
De ma tudják az egészet űberelni azzal az aprósággal, hogy gyakorlatilag 1,5 órával meghosszabbítják a munkaidőmet januártól. Persze nem kötelezően, de mégsem tudok majd hamarabb elmenni, de cserébe jöhetek be korábban. Persze eddig is kellett mostanában túlórázni, de az embernek megvolt az illúziója a szabad akaratról. 'Akár el is mehetnék, csak...'
Persze feltettük drága HR-nek a kérdést, hogy miért vagy hogy, de legalább indokoljanak. Persze nem válaszoltak. Pedig jobban tennék, mert már látom az embereket, hogy készítik a narancssárga cuccot, hátha helyi forradalom lesz. A mérgezés része már meg is volt, miután kipróbáltam a vadonatúj kávégépet. A káros anyagok szerencsére nem tudtak bejutni a szervezetembe, mert minden helyet beterít a náthám. Most legalább azt továbbadtam, ne lógjak már ki a sorból... 

jos írta 17:22-kor

2004. december 16., csütörtök

Pozíció :
Értékesítési Manager (lengyel piaci)
Leírás :Nemzetközi import-export cég keres
Lengyel piaci Értékesítési Managert

Elvárások:
jó kereskedelmi / tárgyalási érzék
jó kommunikációs készség
csapatmunkára való alkalmasság
folyékony magyar, lengyel és angol vagy németnyelv-tudás,
számítógépes ismeretek.

Szerintem nincs olyan, aki ezt a hírdetést ne értené félre

jos írta 10:05-kor

2004. december 14., kedd

Egy cseppet kezdek elhavazódni, ami télen még rendben is lenne, csak hát irodai körülmények között mégse. Külső szemlélőnek az tűnhet fel, hogy sötétben világítanak a vörös szemeim, valamint huzamosabb idejű koncentrálás esetén a fejem előszőr fokozatosan megközelíti a monitort, majd lassan beleolvad a képernyőbe. Tiszta előny, mert így jól látok és a szemem se rongálódik.
Gondolkozom már rajta, hogy a szék támlájához kötözöm maga. Ez egyrészt azzal az előnnyel kecsegtet, hogy a nagy koncetrlás közben mégsem esek át a kép túloldalára, valamint meggátol az olyan apró figyelemelvonó felugrálásoktól, mint evés, wc vagy hazamenetel. Ez utóbbi mellőzésekor akár ülve is eludhatok majd, így a felületes megfigyelőben a munka látszatát keltem majd.
A belős szemlélőnek már semmi sem tűnik fel, elsősorban a fejemben terjeszkedő köd és közlekedési dugó miatt, másrészt, mert a beépített kis manókat, akik nagy kiabálással oszlatják a munkakedvet, most elüldözik a gyárilag beültetett vadászok. Persze nem tudják elkapni őket, de jó időre elcsendesítik. Nem tudják, hogy erre vannak hasznosabb eszközök is, vegyük például a jól bevált megvesztegetést. No mindegy.
A másik aminek tudok most örülni, hogy kitalálták a lelkes közösségi emberek a karácsonyi ajándékozást cégen belül is. Eddig is volt, de egybekötve a sok bulival. Mostmeg az ötlet úgy jött, hogy lesz, 3 nap múlva. Tehát első nap nekem nem jó, második sem, ha jól megy a dolog, lesz 1 estém beszerezni valami ötletdús ajándékot. Én, aki kizárólag impulzusból tudok vásárolni. Tervezetten még magamnak se.
Még jó, hogy a családi meglepetéshalmaz már lassan összeáll. Még jó, hogy megoszthatom az egész mókát a bátyámmal. Még jó, hogy meg sem próbálom komlyan venni. Még jó, hogy még jó.
jos írta 15:07-kor

Fotópályázáati kiírás: (részlet)
A pályázatra 2004. január 01. és 2004. december 31. között készült képek küldhetők be. Beadható olyan pályamű is, melynek elkészítése több éven keresztül történt. Ez esetben a zsűri eltekint az időkorlátozástól.

Hát hogy is mondjam, gratulálok. Szép hosszú záridővel dolgoznak....
Na jó, nyilván sorozatra gondoltak, csak nem derül ki. Viszont felmerül a kérdés, hogy hogy a fenébe fogják beellenőrizni, hogy mikor készült a kép? Papírképnél megfordítják, hátha rá van írva? Digitálisnál meg megszámolják a színeket és visszaszámolják, hogy melyik évben hol tartott a technika?

jos írta 14:51-kor

C, Törd be az üveget!
jos írta 9:57-kor

2004. december 13., hétfő

És mondá az Úr: Nem jó az embernek korán kelni. És látá, hogy ez jó. De az ember konok vala, és a szabad akaratot arra használja, hogy vekkert építsen, korán keljen és sötétben és hidegben tömegközlekedjen. És belátá az ember, hoyg ez így nem jó, de tűr, mert az eredendő bűnt csak kellő alázattal moshatja le.
Viszont az ember nem tud kellő tisztelettel viseltetni az olyan cégek iránt, amelyek konstans 1/4 8 - 1/2 4-ig tartó nyitvatartással rendelkeznek. Felmerül a kérdés, hogy ennyi időbe hogy fér bele egyáltalán a munka, ha belevesszük a kávézást, az ebédet és a zárás előtti pakolászást.
jos írta 11:43-kor

2004. december 10., péntek

Sajnálom,  hogy megszűnik a Keravill. Én spec sokkal jobban szerettem, mint a Mediat. Az Elktrow.-öt meg láttam vagy 2x, nem vagyok rá kiváncsi, a Saturnnak meg a hírdetésétől is kiráz a hideg. De ez csak szubjektív. A keravill nem csak jobban tetszett, de nem volt zsúfolt és akár izzót vagy csavart is vehettem, ha vasárnap este arra volt szükségem. Meg hát fogalom volt, nem lesz könnyű elfelejteni.
Nicsak szentimentálódok. Nem bírok már lépést tartani a korral...
jos írta 11:36-kor

2004. december 9., csütörtök

nemrég megkaptam egy új kolleginától, hogy amíg nem ismert csak a képemet látta, erősen félt a velem való találkozástól és munkától. Most hogy átestem egy hajvágáson, megkaptam, hogy 'már nem nézel ki olyan undorítóan mint eddig'. Ez most vagy azt jelenti, hogy erősen rajta vagyok a Bredpitti úton a tökéletesség felé, vagy rettentő kedves és figyelmes munkatársakkal vagyok körülvéve. Vajon melyik a jobb?
jos írta 17:58-kor